(FOTÓ: Butkoczy Éva előadása a könyvtárban)

Az előadó elmondta, mivel gyógyíthatatlan betegségben szenved, nagy álma vált valóra az ország meglátogatásával. Mivel segítőtársra is szüksége volt, egy jó barátnővel az oldalán vágott neki a közel-keleti barangolásnak. 

- Feledhetetlen élmény volt számomra, hogy eljuthattam a Nébó-hegyre, ahonnan a Biblia szerint Mózes megláthatta az ígéret földjét. Hálás vagyok, hogy ezt az élményt átélhettem, leírhatatlan volt az érzés – emlékezett vissza az utazó.

Leközelebb Rodoszra készül, viszont azt is megtudtuk, hogy idén decemberben még egyszer szeretne visszamenni Jordániába. A tervek szerint a jövőben még hallhatjuk majd izgalmas utazásainak történeteit.

Jordánia ázsiai, közel-keleti arab ország.

Északról Szíria, északkeletről Irak, délkeletről Szaúd-Arábia, délnyugatról az Akabai-öböl, nyugatról pedig Izrael és a Palesztinához tartozó Ciszjordánia határolja. Lakossága nagyrészt az iszlám követője, a hivatalos nyelve pedig az arab. A 2020-as évek elején II. Abdulláh király az államfő.

Jordánia a régió egyik legkisebb gazdasága. Jelentős turisztikai célpont, de a természeti erőforrások hiánya, a menekültek nagy száma és a regionális zűrzavar hátráltatta a gazdasági növekedést.

Mai területén az Kr. e. 1. évezred első felében Edom, Moáb, Ammón, az Izraeli Királyság, valamint arámi törzsek osztoztak. Az Izraeli- és a Júdai Királyság bukása után asszír, babiloni, perzsa és egyiptomi uralom alatt állt. A Mésa-sztélé a bibliai történelem egyik legfontosabb közvetlen beszámolója.

Nagy Sándor a Perzsa Birodalom meghódítása meghonosította a hellenisztikus kultúrát a Közel-Keleten. Halála után a birodalmat a tábornokai felosztották; Transzjordánia nagy részén az egyiptomi Ptolemaidák és a szíriai Szeleukidák civakodtak. A nabateusok, az Edom déli részén élő nomád arabok, a két hatalom közötti küzdelem kihasználásával, Kr. e. 169-ben független királyságot hoztak létre. Majd a régió a Római Birodalom fennhatósága alá került.

A 7. században a muszlim arabok hódították meg. Az Omajjád-kalifátus idején több erőd épült Transzjordániában, többek között: Qasr Al-Mshatta és Qasr Al-Hallabat.

A 11-12. században a keresztes hadjáratok eredményeként létesített Jeruzsálemi Királyság része volt.

A 13. században a régió is megtapasztalta a mongol támadásokat, de végül a mamlukok visszaverték őket.

1516-ban az oszmán csapatok hódították meg a mamlukok itteni területét.

A Jordán folyótól keletre eső terület a 16. század elejétől 1918-ig a Török Birodalom része, 1920-ban népszövetségi mandátum-terület angol közigazgatás alá került, amelyen 1922-ben megalakult a Transzjordániai Emirátus. Ez az állam Transzjordánia 1945-ben az Arab Liga tagja lett. 1946-ban felvette a Transzjordániai Hásimita Királyság nevet. 1948-ban Jordánia részt vett az első arab–izraeli háborúban, csapatai megszállták a Jordán folyón túli nyugati részeket, a jeruzsálemi óvárossal együtt. 1949-ben függetlenné vált Nagy-Britanniától.

1955-ben lett az ENSZ tagja.

Az Izrael ellen viselt hatnapos háborúban (1967) a Jordántól nyugatra eső, 1948-ban megszállt területet elvesztette.

1970–71-ben a Jordániába nagy számban bevándorló palesztinok megmozdulásait a hadsereg verte le („fekete szeptember”).

1988-ban Jordánia formálisan lemondott minden, a Jordántól nyugatra eső területtel kapcsolatos jogi és adminisztratív igényéről és 1994-ben – második arab államként – békét kötött Izraellel.

Az egyiptomi események hatására 2011 januárjában békés tüntetések kezdődtek, amelyek a király hatalmát nem vitatták, de a kormány és a parlament feloszlatását követelték.