2023. 09. 18.
Városunk is bekapcsolódott a Madách évbe
Az Arany 17. Rendezvényközpont adott otthont a Vivace Zenei Egyesület által szervezett kiváló előadásnak. Az esten, a Madách emlékév keretében, Varga Áron mutatta be, Bozay Attila: Az öt utolsó szín című operáját.
- Ezen az előadáson egy csodálatos, három felvonásos, nagy opera részleteit, megírását, hátterét, szerzőjét és a mű keletkezésének kulisszatitkait szerettem volna bemutatni a közönségnek – mondta el az egyházzenei művész.
Varga Áron hozzátette: mindenkinek nagy szeretettel ajánlja ezt a művet, hiszen a szerző, a különféle karakterek különféle hangrendszereken keresztül szólalnak meg, ami rendkívül izgalmassá teszi az előadást.
Bozay Attila (Balatonfűzfő, 1939. augusztus 11. – Budapest, 1999. szeptember 14.) Erkel- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző, citera- és furulyaművész.
A békéstarhosi Állami Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, ahol 1953 és 1954 között zeneszerzést tanult Pongrácz Zoltán irányításával. A tarhosi iskola megszűnése után, 1954-től 1957-ig a budapesti Bartók Béla Konzervatórium tanulója volt, ahol zeneszerzői tanulmányait Szelényi István alatt folytatta. 1957-ben nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol zeneszerzés szakos hallgatóként Farkas Ferenc növendéke volt. A főiskolán 1962-ben végzett zeneszerzői és zeneelmélet tanári diplomával.
1963–64-ben a szegedi Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés és zeneelmélet tanára volt, majd 1966-ig kamarazenei szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádiónál. 1967-ben az UNESCO ösztöndíjasaként fél évet töltött Párizsban, ahol modernzenei tanulmányokat folytatott, a Conservatoire-ben André Jolivet zeneszerző óráit látogatta. 1979-től haláláig a Zeneakadémián tanított, eleinte hangszerelést, de főleg zeneszerzést.
1979-től kapcsolódott be a magyar zene szervezeti életébe. A Magyar Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja, 1988-tól a Magyar Zeneművészeti Társaság alapító és egy ideig elnökségi tagja, a Békéstarhosi Baráti Kör elnöke volt. Alapító tagja és – 1991-ig – elnökségi tagja volt a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, 1991-től alelnöke, majd 1992-től 1996-ig elnöke volt a Magyar Zenei Kamarának. 1990-től 1993-ig a Nemzeti Filharmónia igazgatója volt. Alapító tagja volt az 1992-ben létrejött Magyar Művészeti Akadémiának.
Bozay Attila műveit számos nemzetközi fesztiválon mutatták be: Tribune Internationale des Compositeurs (Párizs), Varsói Ősz, Zágrábi Biennále, a Modern Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) londoni, brüsszeli, grenoble-i fesztiválja, más európai és USA-beli fesztiválok. Emellett citera- és csőrfuvolaművészként is sokfelé szerepelt a világban.
Hatvanéves korában, 1999-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik. Sírfelirata: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” (Madách Imre: Az ember tragédiája, 15. szín).
Már gyermekkorától komponált. E művei közül említésre érdemes a Séta meseországban című egyfelvonásos balett (eredetileg zongoraszvit volt, később hangszerelte) és a Medáliák zongoraciklus, melyben már a dodekafóniával is próbálkozott. A tizenkétfokúság ifjúkori, második alkotói periódusában (1958–1968) is jelen volt, de megmaradt még a korábbi folklor- és a neoklasszicista hatás is. Jelentősebb kompozíciói ebből az időből: Vonóstrió, Papírszeletek (dalciklus Radnóti Miklós verseire, amivel a párizsi Tribune Internationale des Compositeurs elnevezésű rádiós seregszemlén is szerepelt, Fúvósötös, I. vonósnégyes, Variációk zongorára, Pezzo concertato No.1.és Pezzo sinfonico No.1. (a két utóbbit Ferencsik János mutatta be).
Harmadik alkotói periódusa nagyjából 1969 és 1978 közé tehető. Ekkoriban kezdtek megjelenni műveiben a párizsi hatások, és a dodekafónia továbbfejlesztésének, illetve az aleatoria szélesebb körű érvényesítése irányába mozdult el. Közelített az elektronikus zenéhez, de kifejezetten elektronikus és számítógéppel generált zenét nem írt. A stíluskorszak jellegzetes művei: Sorozat, II. vonósnégyes, Pezzo sinfonico No.2., illetve Improvizációk I–II–III. citerára, csőrfuvolákra és vonóstrióra, preparált zongorára és vonószenekarra.
Ezt követően jutott el egy kilenc-, majd tízhangos modusrendszerig, amely a bartóki 1:2 modell továbbfejlesztéseként értelmezhető. Ekkoriban jelentek meg érdeklődésében és műveiben – a mindig is jelenlévő folklorizmus mellett – a neoklasszicizmus, de még a neobarokk is. Ebben az időben készült el Vörösmarty Csongor és Tünde című darabjának megzenésítésével, ami már sok éve foglalkoztatta. Az operát Mihály András mutatta be 1985-ben. Többek között egynemű karok, kürt- és fuvolaverseny, dalciklusok alkotják még az időszak termését.
- Ezen az előadáson egy csodálatos, három felvonásos, nagy opera részleteit, megírását, hátterét, szerzőjét és a mű keletkezésének kulisszatitkait szerettem volna bemutatni a közönségnek – mondta el az egyházzenei művész.
Varga Áron hozzátette: mindenkinek nagy szeretettel ajánlja ezt a művet, hiszen a szerző, a különféle karakterek különféle hangrendszereken keresztül szólalnak meg, ami rendkívül izgalmassá teszi az előadást.
Bozay Attila (Balatonfűzfő, 1939. augusztus 11. – Budapest, 1999. szeptember 14.) Erkel- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző, citera- és furulyaművész.
A békéstarhosi Állami Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, ahol 1953 és 1954 között zeneszerzést tanult Pongrácz Zoltán irányításával. A tarhosi iskola megszűnése után, 1954-től 1957-ig a budapesti Bartók Béla Konzervatórium tanulója volt, ahol zeneszerzői tanulmányait Szelényi István alatt folytatta. 1957-ben nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol zeneszerzés szakos hallgatóként Farkas Ferenc növendéke volt. A főiskolán 1962-ben végzett zeneszerzői és zeneelmélet tanári diplomával.
1963–64-ben a szegedi Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés és zeneelmélet tanára volt, majd 1966-ig kamarazenei szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádiónál. 1967-ben az UNESCO ösztöndíjasaként fél évet töltött Párizsban, ahol modernzenei tanulmányokat folytatott, a Conservatoire-ben André Jolivet zeneszerző óráit látogatta. 1979-től haláláig a Zeneakadémián tanított, eleinte hangszerelést, de főleg zeneszerzést.
1979-től kapcsolódott be a magyar zene szervezeti életébe. A Magyar Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja, 1988-tól a Magyar Zeneművészeti Társaság alapító és egy ideig elnökségi tagja, a Békéstarhosi Baráti Kör elnöke volt. Alapító tagja és – 1991-ig – elnökségi tagja volt a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, 1991-től alelnöke, majd 1992-től 1996-ig elnöke volt a Magyar Zenei Kamarának. 1990-től 1993-ig a Nemzeti Filharmónia igazgatója volt. Alapító tagja volt az 1992-ben létrejött Magyar Művészeti Akadémiának.
Bozay Attila műveit számos nemzetközi fesztiválon mutatták be: Tribune Internationale des Compositeurs (Párizs), Varsói Ősz, Zágrábi Biennále, a Modern Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) londoni, brüsszeli, grenoble-i fesztiválja, más európai és USA-beli fesztiválok. Emellett citera- és csőrfuvolaművészként is sokfelé szerepelt a világban.
Hatvanéves korában, 1999-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik. Sírfelirata: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” (Madách Imre: Az ember tragédiája, 15. szín).
Már gyermekkorától komponált. E művei közül említésre érdemes a Séta meseországban című egyfelvonásos balett (eredetileg zongoraszvit volt, később hangszerelte) és a Medáliák zongoraciklus, melyben már a dodekafóniával is próbálkozott. A tizenkétfokúság ifjúkori, második alkotói periódusában (1958–1968) is jelen volt, de megmaradt még a korábbi folklor- és a neoklasszicista hatás is. Jelentősebb kompozíciói ebből az időből: Vonóstrió, Papírszeletek (dalciklus Radnóti Miklós verseire, amivel a párizsi Tribune Internationale des Compositeurs elnevezésű rádiós seregszemlén is szerepelt, Fúvósötös, I. vonósnégyes, Variációk zongorára, Pezzo concertato No.1.és Pezzo sinfonico No.1. (a két utóbbit Ferencsik János mutatta be).
Harmadik alkotói periódusa nagyjából 1969 és 1978 közé tehető. Ekkoriban kezdtek megjelenni műveiben a párizsi hatások, és a dodekafónia továbbfejlesztésének, illetve az aleatoria szélesebb körű érvényesítése irányába mozdult el. Közelített az elektronikus zenéhez, de kifejezetten elektronikus és számítógéppel generált zenét nem írt. A stíluskorszak jellegzetes művei: Sorozat, II. vonósnégyes, Pezzo sinfonico No.2., illetve Improvizációk I–II–III. citerára, csőrfuvolákra és vonóstrióra, preparált zongorára és vonószenekarra.
Ezt követően jutott el egy kilenc-, majd tízhangos modusrendszerig, amely a bartóki 1:2 modell továbbfejlesztéseként értelmezhető. Ekkoriban jelentek meg érdeklődésében és műveiben – a mindig is jelenlévő folklorizmus mellett – a neoklasszicizmus, de még a neobarokk is. Ebben az időben készült el Vörösmarty Csongor és Tünde című darabjának megzenésítésével, ami már sok éve foglalkoztatta. Az operát Mihály András mutatta be 1985-ben. Többek között egynemű karok, kürt- és fuvolaverseny, dalciklusok alkotják még az időszak termését.
