Április 12-én délelőtt a főhajtásos megemlékezésen közreműködött Oláh Kálmán és Gál László. A Monostori erődben a kitelepítettek emlékművénél, -Nagy János szobrászművész alkotásánál-, városunk polgármestere dr. Molnár Attila, Hajnal Dóra önkormányzati képviselő, a Humán Bizottság elnöke, a Kecskés László Társaság, Somogyiné Szili Nóra a Monostori erőd turisztikai és kulturális igazgatója és Vizeli Csaba a Monostori erőd ügyvezető igazgatója helyezte el a megemlékezés koszorúját.


A hivatalosan „kölcsönös lakosságcserének” deklarált államközi intézkedések során 1946 és 1948 között 73 ezer magyar állampolgárságú szlovák hagyta el hazánkat, és telepedet le Csehszlovákia szlovákok lakta területeire. A szlovák hatóságok ugyanakkor közel 100 ezer magyar származású, főleg volt ház- és földtulajdonost telepítettek át kényszerrel hazánkba.

A magyarországi szlovákokat a magyar állam nem kitelepítette, hanem azok mentek csak, akik önként át szándékoztak költözni Szlovákiába, míg Szlovákiában erőszakos kitelepítés folyt. Történelmünk e korszakáról a kádári évek alatt beszélni sem volt szabad. A Csehszlovák állam által megbélyegzett kitelepítettek sorsát egyszerűen agyonhallgatta a kommunista diktatúra. Épp ezért bír rendkívüli fontossággal, hogy most húsz évvel a rendszerváltás után a szülőföldjükről elűzött kitelepítettek végre megkapják az őket megillető figyelmet.