Prof. Szabó Ádám elmondta, I. Valentinianus nagy uralkodó volt, akit a rá vonatkozó források nem tüntetnek fel negatív színben. Jó hivatalnoknak tartották, de nem volt egészen következetes abban, miképpen viselkedik a polgártársaival, alattvalóival szemben: volt, akivel elnéző volt, volt, akivel pedig kevésbé. Ammianus Marcellinus római kori történetíró nem írt Valentinianusról rosszat, nem volt olyan híre, amely a negatív zónába terelné a személyét. Több I. Valentinianusnak írt ünnepi beszédben is az olvasható, megerősítette a Rajna-vidéki határt erődökkel, így az itteni tartományok biztonságosabbak lettek. Az elmúlt szűk kétszáz év kutatásai feltárták, hogy Valentinianus nem csak a határvédelmet erősítette meg, hanem a tartomány belső területeit is. Számított arra is, hogy kelet felől érkezhet olyan stratégiai szempontú veszély, amelynek az elhárításáról gondoskodnia kell. Valentinianus képes volt a birodalom egészében gondolkozni.


Valentinianus egész uralkodását a barbár germán népek elleni védekezés, vagy éppen az azokra rótt megtorlás jellemezte. Fő célja a határok védelme volt, több ezer kilométeren erősítette meg a folyami és a szárazföldi határt, sőt külső sáncként az ellenség területén is római erődöket akart építeni, ezeket azonban diplomáciailag nem készítette elő. Végül ez okozta a vesztét is. A kvádok 374-ben rajtaütöttek a Gödnél építkező katonákon, lemészárolták őket, az erőd befejezetlen is maradt. A kvádok a szarmatákkal szövetkezve betörtek a provinciába mindent elpusztítottak, ami az útjukba került, férfiakat, nőket és gyerekeket raboltak. Valentinianus megtorló hadjáratot indított, végül a kvádok béketárgyalásokat kezdeményeztek, aminek helyszíneként Valentinianus a brigetiói légiótábort jelölte meg. 375 őszén a római katonai csapatok, élükön Valentinianus császárral, már a téli szálláshelyükön készültek az új évre. Vártak a csatára, illetve az azt megelőző tárgyalásokra.

Az elmúlt évek brigetiói ásatásainak köszönhetően azonosítottak egy nagy méretű apszisos épületet, a légiótábor északi részén, ami megfelelő méretű és küllemű lehetett a császári fogadására. Ez az épület lehetett a tárgyalások helyszíne is. A tárgyalások hevében a császár agyvérzést kapott. Valentinianus 55 évesen, uralkodásának 100 nap híján a tizenkettedik évében elhunyt. Utódját, az alig 4 éves kisfiát pár nappal később II. Valentinianus néven kiáltották ki császárrá, azonban a Római-birodalom már nem tudta visszanyerni régi tündöklését.

A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték koszorúikat a császárról készült emlékmű előtt. A programon közreműködött a Legio Brigetio.