2022. 10. 12.
Klebelsberg Kuno szobrát avatták fel Komáromban
Hazánk legnagyobb hatású kultúrpolitikusának mellszobrát október 11-én a Jókai ligetben, a Járásbírósággal szemben közösen állította fel az Endresz Csoport Egyesület és Komárom Város Önkormányzata.
Arlett Tamás az Endresz Egyesület elnöke elmondta, Komáromhoz számtalan jeles személy kötődik, itt hunyt el I. Valentinianus római császár, itt született V. László király, Jókai Mór, és itt harcolt Klapka György.
Városunkat a történelem viharai során 1920. június 4-én érte a legnagyobb csapás, amikor kettészakították, de Komárom mindig is élni akart -emelte ki Arlett Tamás. Klebelsberg pontosan száz éve lett városunk országgyűlési képviselője, 1922-ben, a szétszakítás sokkja után kapta meg a komáromiak bizalmát és fáradhatatlanul dolgozott, a magyar remény szimbólumát építette fel. Általa a nyolcutcás városrészből egy virágzó város lett.
Komáromban a mai Petőfi Sándor Általános Iskola, valamint a Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda épületének létesítése is az ő nevéhez fűződik, továbbá az ő idejében emelték a Járásbíróságunk épületét és a jelenlegi Városháza épületét, valamint a máig eredeti funkciója szerint üzemelő filmszínházunkat, a Jókai mozit.
Klebelsberg további érdeme, hogy a magyar kultúra és oktatás területén olyan alapokat fektetett le, amelyekre máig lehet építeni, és tevékenységével városunk, Komárom építéséhez azt az esszenciát adta, mely egyedivé, különlegessé, irigylésre méltóvá tette - zárta gondolatait Arlett Tamás.
A szobrot, - a budapesti Endresz László szobrászművész alkotását - Arlett Tamás, dr. Molnár Attila városunk polgármestere és Molnárné dr. Taár Izabella, a Komáromi Járási Hivatal elnöke leplezte le. Az ünnepség koszorúzással zárult.
Gróf thumburgi Klebelsberg Kuno, teljes nevén Klebelsberg Kuno Imre Aurél Ferenc (Magyarpécska, Arad vármegye, 1875. november 13. – Budapest, 1932. október 11.) magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, rövid ideig (1921–1922) belügy-, majd közel 10 évig (1922–1931) vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1917-től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.
Az 1920-as választásokon a Friedrich István-féle Keresztény Nemzeti Párt (KNP) tagjaként nyert mandátumot Sopronban. A pártot a választások után tizenhatodmagával otthagyta, mely csoportnak az élére állt és akikkel az 1922-es választások előtt belépett a frissen alakult Egységes Pártba. A komáromi választási kerületben már e párt jelöltjeként nyert választást. Még kormánypárti pártonkívüliként, a KNP „disszidens”-csoportjának vezéreként, kapott meghívást először a Bethlen-kormányba, 1921-ben. Ezt elfogadva 1921 decemberében belügyminiszter lett. A tisztséget az 1922-es választásokig tartotta meg, ami után az újrázó Bethlen-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett.
A szobrot, - a budapesti Endresz László szobrászművész alkotását - Arlett Tamás, dr. Molnár Attila városunk polgármestere és Molnárné dr. Taár Izabella, a Komáromi Járási Hivatal elnöke leplezte le. Az ünnepség koszorúzással zárult.
Gróf thumburgi Klebelsberg Kuno, teljes nevén Klebelsberg Kuno Imre Aurél Ferenc (Magyarpécska, Arad vármegye, 1875. november 13. – Budapest, 1932. október 11.) magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, rövid ideig (1921–1922) belügy-, majd közel 10 évig (1922–1931) vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1917-től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.
Az 1920-as választásokon a Friedrich István-féle Keresztény Nemzeti Párt (KNP) tagjaként nyert mandátumot Sopronban. A pártot a választások után tizenhatodmagával otthagyta, mely csoportnak az élére állt és akikkel az 1922-es választások előtt belépett a frissen alakult Egységes Pártba. A komáromi választási kerületben már e párt jelöltjeként nyert választást. Még kormánypárti pártonkívüliként, a KNP „disszidens”-csoportjának vezéreként, kapott meghívást először a Bethlen-kormányba, 1921-ben. Ezt elfogadva 1921 decemberében belügyminiszter lett. A tisztséget az 1922-es választásokig tartotta meg, ami után az újrázó Bethlen-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett.
Közoktatás-politikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskola-rendszer megteremtése (1924), a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése (1924), a középfokú lányoktatás reformja (1926), a tanárképzés reformja (1924) jellemezte.
