A két, korábban különálló és önállóan működő település egyesítéséről 1896 márciusában tárgyaltak először.

A rendelet végül ez év március 31-én született meg és július 1-jével lépett hatályba. Komárom városa a rendelet hatályba lépését követően területileg és lakosainak arányában is megnőtt, elősegítve ezzel is a település fejlődését és az ipar megélénkülését.

Mivel az egyesítés folytán a város korábbi határai is kitolódtak, új kövezetvámházak épültek, melyeknél a településre érkező járművek vámot fizettek. Néhány évvel az egyesítést követően 1901 és 1905 között felépült a selyemfonógyár, a spódium gyár, az asztalos gyár, a lengyár, a katonai húskonzerv gyár, valamint egy gőzmalom is.



Az egyesülést követően az Újszőny elnevezés megszűnt, és e dátumtól kezdődően a korábban új szőnyi lakosok immáron a komáromiak szabad királyi városi jogait élvezték. A szabad királyi városok a király tulajdonát képezték, így az itt lakók csak a mindenkori magyar királynak voltak alávetve és a mezővárosokkal szemben, különféle kiváltságokkal rendelkeztek. Jogukban állt többek közt védőfallal körül venni a várost, gyakorolhatták a polgárjogot, maguk választhatták egyházi vezetőjüket, valamint a vásártartás és árumegállítás jogával is élhettek.

A polgárság szabadon végrendelkezhetett, adóikat pedig évente egy alkalommal, egy összegben fizették be a királyi kincstárba.

Forrás: Komáromi Városmarketing Kft.