A jeles napon november 11-én Nyikus Annával, a Megyei Népművészeti Egyesület vezetőjével beszélgettünk a naphoz kötődő népszokásokról, hiedelmekről és annak eredetéről.

- A Márton–legenda a korabeli Pannónia területéről származik. Márton római katona volt, aki egy alkalommal az út szélélén észrevett egy koldust, megosztotta vele a ruháját. Álmában megjelent neki Jézus Krisztus koldus képében, megtért, belépett az egyházba. Már életében legendássá vált jóságáról, püspökké szerették volna szentelni, azonban Márton barát annyira szerény volt, hogy inkább elbújt. Búvóhelyéül a libaólt választotta, azonban a ludak közt riadalom támadt, gágogásukkal elárulták, így végül mégis püspökké választották, Franciaországban szolgált haláláig. Márton-napja az év utolsó jókedvű, lakmározós napja, a karácsonyt megelőző böjti időszak kezdete előtt. Gyakran vásárokat, bálokat, ünnepségeket rendeztek a falvakban. Befejeződtek a mezőgazdasági munkák, a béresek megkapták az éves járandóságukat, mely mellé a gazda általában egy libát is ajándékozott - mondta el Nyikus Anna.

A pásztorok ilyenkor egy csokor vesszőt is vittek a gazdáknak, mely a bő malacáldást jelképezte. A hiedelem szerint minél több vessző volt egy csokorban, annál több kismalacot ellett a koca a következő esztendőben. Ez volt a Márton-napi vessző, mellyel a korabeli szokások szerint tavasszal kihajtották az állatokat.

Általában lúdételeket fogyasztottak, ehhez köthető a máig is ismert mondás: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik.”

Kevesen tudják, hogy a” püspökfalat” elnevezés is ide köthető, hiszen a libába hátsó fertályából kivágott részt vitték általában a közösség lelkészének. Különféle időjárási jóslások is kapcsolódtak a naphoz: ha a liba melle csontja fehér, a jövő évben havas, enyhe tél várható, ellenben, ha barna, vagy vöröses, száraz, hideg tél jön. Amennyiben Márton napja ködös, enyhe lesz a tél, ha ezen a napon esik, a fagy elviszi a termést tavasszal.

Fontos hagyomány volt még, hogy ezen a napon az asszonyoknak nem szabadott takarítani, teregetni, mert az a jószág pusztulását okozhatta.

Nyikus Anna elmondta, hogy napjainkban Komáromban főként az óvodák körében élének még a népszokások, Szőnyben lampionos felvonulást rendeznek, libazsíros kenyeret fogyasztanak, a Petőfi Sándor Művelődési Házban pedig kézműves foglalkozásokat tartanak. Ez a jelenleg tartó vírushelyzet miatt idén sajnos elmarad, de a jövő éven remélhetőleg már minden visszaáll a régi kerékvágásba.