2020. 06. 16.
Agyagot is termeltek egykor a komáromi Rüdiger-tó helyén
A minap az egyik komáromiakat tömörítő Facebook-csoportban felmerült a kérdés: ki lehet a névadója a Rüdiger-tónak? Fjodor Vasziljevics Rüdiger, cári lovassági tábornok? Nem valószínű, hiszen Görgei előtte tette le a fegyvert. Vagy az a hölgy, aki gyakran ücsörgött az Ibolya cukrászdában, és még ma is sokan emlékeznek rá? A kérdés megválaszolásához a legszakavatottabb emberhez, Számadó Emeséhez, a Klapka György Múzeum igazgatójához fordultunk segítségért.
Az igazgató készséggel állt rendelkezésünkre, és a kérdés pontos megválaszolásához felhasználta azokat a gyűjtéseit, melyeket az elmúlt évek kiállításaihoz készített. Megtudtuk tőle, hogy a 19. század második felében erről a területről termelték ki az agyagot az erőd építéséhez, majd miután ezzel a tevékenységgel felhagytak, a terület elmocsarasodott. Komárom 1937-ben határozta el a város belterületén fekvő és a közegészségre káros vizek lecsapolását.
– Farkas Imre bácsi, néhai cipész háza ezen a területen állt, míg a műhelye az Igmándi és a Marek utca sarkán működött. Az általa a múzeumnak ajándékozott dokumentumokban olvasható, hogy „Komárom szab. kir. megyei város közönsége … köteles a város belterületén a Méntelep és az Igmándi erőd között fekvő, agyaggödrök az un. Rüdiger-féle mocsarak és a komáromi 5494 és az 5489 és 5490. hrsz. telkeken elterülő két kisebb posványos terület lecsapolása vízmunkálatnak Hollósy Sándor okl. mérnök által készített műszaki tervek II. sz. változatának megfelelően leendő létesítésére és fenntartására” – fogalmazott Számadó Emese.
Az igazgató hozzátette, a fent említett mocsaras terület első tulajdonosa Rüdiger István bankigazgató volt, aki 1862-ben Szombathelyen született, majd 1886-ban költözött Komáromba.
– 1872-ben megszervezte a Komáromi Korona Takarékpénztárat, melynek 1912 és 1919 között az igazgatója volt. A cseh megszállás után a bankká alakult takarékpénztár magyarországi ügyeit igazgatói minőségben, saját neve alatt vezette, Dél-Komáromban, vagy ahogy akkor nevezték, Komáromújvárosban. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, a városi képviselő-testületnek mindkét Komáromban, a római katolikus egyháztanácsnak, a Stefánia Szövetségnek, az összes helyi kulturális és szociális egyesületnek, így többek között a Komáromvármegyei és Városi Múzeumegyesületnek – tudtuk meg a részleteket az igazgatónőtől.
Családtörténet
Id. Rüdiger Istvánnak három gyermeke született, István MÁV-főigazgató (később nevét Rónaszékire magyarosította), Vilmos pékmester és Klára, aki Denk-Doroszlai Árpád vezérkari alezredes neje lett. Az 1937-es lecsapoláskor a terület Rüdiger Vilmos és testvére, Rónaszéki (Rüdiger) István örökösei – feltehetően a felesége és a kislánya – tulajdonába került.
– A terület kisebb részét a Kellner-mocsarak adták. A Kellner családnak Komáromban beszálló kocsmája és fűszerüzlete volt, míg Kellner József fiának, Kellner Lászlónak kézimunkaüzlete és virágboltja, melyeket lányai, Olga és Magdolna vezettek. A családot 1944-ben elvitték, Auschwitzban haltak meg, csak László tért haza.
(kemma.hu)
Az igazgató készséggel állt rendelkezésünkre, és a kérdés pontos megválaszolásához felhasználta azokat a gyűjtéseit, melyeket az elmúlt évek kiállításaihoz készített. Megtudtuk tőle, hogy a 19. század második felében erről a területről termelték ki az agyagot az erőd építéséhez, majd miután ezzel a tevékenységgel felhagytak, a terület elmocsarasodott. Komárom 1937-ben határozta el a város belterületén fekvő és a közegészségre káros vizek lecsapolását.
– Farkas Imre bácsi, néhai cipész háza ezen a területen állt, míg a műhelye az Igmándi és a Marek utca sarkán működött. Az általa a múzeumnak ajándékozott dokumentumokban olvasható, hogy „Komárom szab. kir. megyei város közönsége … köteles a város belterületén a Méntelep és az Igmándi erőd között fekvő, agyaggödrök az un. Rüdiger-féle mocsarak és a komáromi 5494 és az 5489 és 5490. hrsz. telkeken elterülő két kisebb posványos terület lecsapolása vízmunkálatnak Hollósy Sándor okl. mérnök által készített műszaki tervek II. sz. változatának megfelelően leendő létesítésére és fenntartására” – fogalmazott Számadó Emese.
Az igazgató hozzátette, a fent említett mocsaras terület első tulajdonosa Rüdiger István bankigazgató volt, aki 1862-ben Szombathelyen született, majd 1886-ban költözött Komáromba.
– 1872-ben megszervezte a Komáromi Korona Takarékpénztárat, melynek 1912 és 1919 között az igazgatója volt. A cseh megszállás után a bankká alakult takarékpénztár magyarországi ügyeit igazgatói minőségben, saját neve alatt vezette, Dél-Komáromban, vagy ahogy akkor nevezték, Komáromújvárosban. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, a városi képviselő-testületnek mindkét Komáromban, a római katolikus egyháztanácsnak, a Stefánia Szövetségnek, az összes helyi kulturális és szociális egyesületnek, így többek között a Komáromvármegyei és Városi Múzeumegyesületnek – tudtuk meg a részleteket az igazgatónőtől.
Családtörténet
Id. Rüdiger Istvánnak három gyermeke született, István MÁV-főigazgató (később nevét Rónaszékire magyarosította), Vilmos pékmester és Klára, aki Denk-Doroszlai Árpád vezérkari alezredes neje lett. Az 1937-es lecsapoláskor a terület Rüdiger Vilmos és testvére, Rónaszéki (Rüdiger) István örökösei – feltehetően a felesége és a kislánya – tulajdonába került.
– A terület kisebb részét a Kellner-mocsarak adták. A Kellner családnak Komáromban beszálló kocsmája és fűszerüzlete volt, míg Kellner József fiának, Kellner Lászlónak kézimunkaüzlete és virágboltja, melyeket lányai, Olga és Magdolna vezettek. A családot 1944-ben elvitték, Auschwitzban haltak meg, csak László tért haza.
(kemma.hu)
