2012-ben dr. Molnár Attila polgármester, korábbi országgyűlési képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés április 12-ét a kitelepítettek emléknapjává nyilvánította. Közel két évtizede már, hogy a Kecskés László Társaság megemlékezik a felvidéki kitelepítésekről, mindezt 2010 óta az önkormányzattal közösen teszi. Idén is a Monostori erőd adott otthont a megemlékezésnek április 13-án. A rendezvényen tiszteletét tette Czunyiné dr. Bertalan Judit, térségünk országgyűlési képviselője, Észak- és Dél-Komárom polgármestere, Keszegh Béla és dr. Molnár Attila. Az esemény fővédnöke Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője volt.

A koszorúzással kezdődött múltidézés a Klapka terem falai közt folytatódott. Dr. Molnár Attila polgármester köszöntőjében kiemelte: a megélt sorsokon változtatni nem tudunk, de emlékezni és emlékeztetni nemcsak kötelességünk, de felelősségünk is.

Az egyházi áldás után Czunyiné dr. Bertalan Judit, térségünk országgyűlési képviselője szólt a megjelentekhez. Elmondta: egész generációk maradhatnak ki a „nemzet lelkének építéséből”, ha azok, akik a történelem sötétebb esztendeiben is éltek, nem tudják hitelesen megfogalmazni a valóságot.

Keszegh Béla, Észak-Komárom polgármestere annak a véleményének adott hangot: a szlovák és a magyar kormány korábbinál jobb viszonya alkalmas lehet arra, hogy „értelmesen álljunk rendezetlen dolgainkhoz”.

A Felvidékről kitelepítettek életereje, hite és optimizmusa reményt ad nekünk, hogy részt vegyünk abban a küzdelemben, amely ma Európában és Magyarországon is folyik – kezdte beszédét a KDNP frakcióvezetője. Harrach Péter hozzátette, a Benes-dekrétumok nélkülözték a nemzetközi jogi és az emberi alapokat, hazafiságra hivatkoztak, de ez a hazafiság sovinizmus volt, mert nem tisztelte más népek jogait.

Úgy fogalmazott: „E szomorú eseménysor lehetőséget teremt számunkra, hogy átgondoljuk, mit jelent a hiteles patriotizmus.” Harrach Péter szerint a nyílt társadalom ideológiája arról szól, hogy egy multikulturális társadalomban egymás mellett élő idegen kultúrák között lehet választani, és a választás útjában állnak a hagyományok, az európai keresztény identitás. Felhívta a figyelmet arra, hogy Európában küzdelem folyik, két világ küzd egymással. A közösségekre épülő hagyományos értékek, az európai keresztény identitás és az a világ, amelyet e helyett ránk akarnak erőltetni, és amely „Európa lelkének megcsúfolása”.

Az emléknapon közreműködött Oláh Kálmán, Pro Urbe-díjas tanár, Farkas Béla tárogatóművész, valamint Mészáros János Elek énekművész.

A kitelepítésekről:

Az 1945 májusa és októbere között hatályba léptetett a kassai kormányprogramban meghirdetett, és ma is érvényben lévő Benes-dekrétumok a magyar és német lakosságot tették felelőssé a háborús bűnökért, Csehszlovákia akkori széthullásáért: a nem-szláv népességet megfosztották állampolgárságától, vagyonától és állásától. Több mint 200.000 magyar kényszerült elhagyni tehervagonokban az akkori Csehszlovákia területét, javait kényszerűen hátrahagyva. A törvényeket a szétváló, majd az Európai Unióhoz csatlakozó cseh és szlovák állam – egyes rendeletek kivételével – megőrizte jogrendjében, s 2007-ben az utódállamok még azt is elérték, hogy azok az Európai Unión belül is hatályban maradhassanak.

A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat, összes ingóságukkal együtt, Magyarországra. Elsőként Baranyába és Tolnába irányították a magyarokat, akik idővel visszakerültek Komáromba, „hogy legalább a szülőföldjükhöz közel legyenek”. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a 400 ezer magyart „reszlovakizáljanak” és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ez a nemzetközi közvélemény nyomása miatt meghiúsult.

(az MTI cikke alapján)