Február 25-e a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja. Ebből az alkalomból kerekasztal beszélgetésre került sor a Városháza dísztermében. Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (SZORAKÉSZ) elnöke, dr. Pákh Tibor, Komárom díszpolgára és Szabó László egykori Gulág fogoly osztotta meg a hallgatósággal gondolatait. Az est moderátora Oláh Kálmán pedagógus volt.

Az esemény előtt a város vezetése, dr. Molnár Attila polgármester, dr. Kreft-Horváth Loránd és Turi Bálint alpolgármesterek, Molnárné dr. Taár Izabella a járási hivatal vezetője, Hamrák Zsófia, Menczer Erzsébet, dr. Pákh Tibor és Szabó László megkoszorúzták a Lengyár területén álló ’56-os emlékművet, majd a nemrégiben, a Monostori erődben elhelyezett, a Gulágra hurcoltak emlékére állított táblát.

- Az utolsó pillanatban vagyunk. 20 éven keresztül nem lehetett beszélni a kommunizmus bűneiről. Az első Orbán-kormány idején létrehoztuk a Terror Házát, február 25-ét emléknappá nyilvánítottuk, megkezdődött, és 2006-ra be is fejeződött a túlélők, az árvák és az özvegyek anyagi kárpótlása, de az erkölcsi megbecsülés és a sebek begyógyítása valójában csak most, az emlékév alkalmával indult el. Sok fiatal nem tudja minek, kinek köszönheti szabadságát. Azt hiszik, hogy csak 1956-nak, holott 1944 őszétől hosszú út vezetett odáig - mondta a SZORAKÉSZ elnöke, aki szülei révén maga is érintett volt, hiszen édesanyját és édesapját is elhurcolták a Gulágra.

Akárcsak Szabó Lászlót, aki mindössze 16 esztendős volt mikor a keszthelyi premontrei gimnáziumba két szovjet katona jött érte. Először Budapestre vitték.

- A zárkába úgy jutottam le, hogy belém rúgtak, így az utolsó lépcsőfokokat már zuhanva tettem meg, bevertem a fejem a falba, még az eszméletemet is elveszítettem. A cellában nem volt semmi, még ágy sem. Az alapvető tisztálkodástól is megfosztottak. Két hónapig nem vetettem le a ruhámat, a tetvek hamar megjelentek. Enni is alig adtak, mindentől megfosztottak - mondta Szabó László, aki 8 és fél évet töltött a Gulágon.

Magyarországról 800 ezer embert hurcoltak el, de ennél jóval többen szenvedtek a kommunizmus alatt.

- 1945. május 8-án véget ért a háború, mi, a negyedik huszárezred megmaradt katonái azt hittük, hogy jöhetünk haza, de az oroszok fogságába estünk. Októberben érkeztünk meg a munkatáborba, ahol kiválogattak bennünket. Megmotoztak minket, és ha találtak némi izmot, akkor a legkeményebb munkára vittek, én kőbányában dolgoztam. Sorra hullottak el az emberek, de mindig volt utánpótlás. Megismertem az abszolút rosszat, a kommunizmus minden gyalázatosságát végigéltem - tudtuk meg dr. Pákh Tibortól, Komárom város díszpolgárától.

A kommunizmus fekete könyve szerint a diktatúra világszerte több mint 100 millió áldozatot szedett, Szovjetuniótól kezdve Kambodzsán és Vietnamon át egészen Afrikáig vagy Latin-Amerikáig. Ez azonban csak a halálos áldozatokat jelenti, nem szól azokról, akik évtizedekig testi-lelki terrorban éltek.

Menczer Erzsébet véleménye szerint a 20. századi izmusok csak ingszínükben különböztek az egyik barna volt, a másik vörös, de módszereikben nem igazán tértek el.