Hírek
Városunkban immár tradíció, hogy november egy hete a hagyományos népművészetről szól. Nem volt ez idén sem másként. A népművészet hete november 15-e és 22-e között várta az érdeklődőket.
A szervezésből kivette a részét a Szőnyi Kulturális Egyesület, a Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetője, Nyikus Anna és a szőnyi nyugdíjas klub is. A jelenlévőket Nyikus Anna és Sárai János önkormányzati képviselő köszöntötte, az eseményt az önkormányzat támogatta.
Elsőként a naszvadi Sústya zenekar lépett színpadra. Nevük arra a csuhéfonásra utal, amiből több száz helyi család élt meg a múlt században. 2008-ban alakultak, hogy a helyi Búzavirág éneklő csoport zenei kíséretét ellássák. Ezúttal Garam- és Vágközi dalokat adtak elő. Biatorbágyról két csoport is érkezett. A Zengődeszka a Pászti Miklós Zeneiskola diákjaiból állt össze, akik szigetközi és székelyföldi népdalokat hoztak a találkozóra. A zeneiskola öregdiákjai alkották a másik csoportot, akik repertoárjában pásztornóták is szerepeltek. A szőnyi Napraforgók 1996-ban alakultak, a találkozó ötlete is egyik alapító tagjuk, Bognár Istvánné fejéből pattant ki. Idén nyáron a Duna Népdalkörrel közösen szerveztek zenei tábort, ahol énekelni és citerázni egyaránt lehetett. Most ormánsági dalokat szólaltattak meg Borsi Ferenc összeállításában. A tatabányai Bányász Dalkör citerásai, Lajtos József és Pogány Gábor amatőr módon tanultak meg citerázni, hogy muzsikájukkal kísérhessék a Dalkör fellépéseit. A találkozón rábaközi dalokat adtak elő. 2012 tavaszán alakult a Nagycétényi zenekar, ami a faluban korábban működő citeracsoportok hagyományaira épült. Állandó fellépői a falunapoknak, és a CSEMADOK rendezvényeknek. Vallják, hogy a hagyományok tisztelete és az anyanyelv megőrzése a legfontosabbak. A győri Bogláros Citerazenekar tagjai a Harmónia iskola tanulóiból verbuválódtak. Számos népzenei fesztiválon felléptek, állandó kísérői a Csutora Táncegyüttesnek. A szőnyi találkozón rábaközi és délalföldi dalokat játszottak. A Nyitra mellől érkező Besenyői citerazenekar immár 40 éve jegyzik sikerekkel tarkított krónikájukat. Az eredeti, hagyományos citerazenét népszerűsítik, amit nagyapáik is játszottak. Muzsikájukat köcsög- és tökduda, valamint dorong játéka egészíti ki. Több száz fellépést tudnak maguk mögött, és számos díj büszke tulajdonosai. Nagykéren a magyar tannyelvű iskola diákjaiból 1998-an alakult meg a Mórinca Citerazenekar. Nevük arra a füzes rétre utal, ahol a múlt században nagyanyáik énekeltek és táncoltak. Nagykér peremterület a Zobor alján, körülvéve szlovák falvakkal, így számukra a hagyományok őrzése a túlélés záloga. Most nyugatbácskai dalokat adtak elő.
Borsi Ferenc elmondta, nagy szükség van az ilyen találkozókra, hogy megismerjék egymás munkáját ebben a rohanó világban. A fellépőket határtalan lelkesedés jellemezte. A találkozó közös énekléssel zárult.
A népművészet hete november 16-ám a Mocsai Diákszínpad Bűbájos királykisasszony című előadásával folytatódott. A rendezvény egyik állandó és igen kedves színfoltja a kézműves szerda. Ilyenkor óvodások töltik meg a Petőfi Sándor Művelődési Házat. A foglalkozások mindig az értékmentő konferencia témájához igazodnak, így idén papucsot készítettek a kicsik.
- Igyekszünk olyan feladatot kitalálni, amit rövid idő alatt az ovisok is meg tudnak csinálni. Ehhez fontos az előkészület. A filc papucs alját és felső részét mi elkészítettük, kilyukasztottuk, így nekik már csak össze kellet fűzniük - mondta el a Petőfi Sándor Művelődési Ház szakmai vezetője, Nyikus Anna.
A foglalkozáson a Színes Óvoda és a Gesztenyés Óvoda Maci csoportjának tagjai vettek részt.
- Rózsaszínű szalaggal fűztem át a papucsot és rózsaszínű virágdíszt ragasztottam rá. Táncoltunk és énekeltünk is, nagyon jól éreztem magam - tudtuk meg Bácsi Bea Emőkétől, hiszen a kicsiknek Pál Zsanett tartott zenés-mondókás foglalkozást.
A művelődési házban november 19-én nyílt meg a Cipő története című kiállítás, majd másnaptól a Tímárok, vargák csizmadiák, cipészek elnevezésű háromnapos értékmentő konferencia vette kezdetét, melyet Turi Bálint alpolgármester nyitott meg. A szakmai találkozón Számadó Emese múzeumigazgató a komáromi csizmadiákról, míg Hubert Erzsébet etnográfus a debreceni tímárok történetéről tartott előadást.
Az első értékmentő konferenciát még 2005-ban tartották, az azóta eltelt időben múzeumalapítónk Kecskés László, Komáromi mesterségek című könyve alapján sorra vették a hagyományos, helyi mesterségeket.
- Célunk a népművészet, a népi mesterségek hagyományának ápolása, szeretnénk rámutatni arra, hogyan menthetőek át ezek az értékek a mába - mondta Nyikus Anna. A konferencián előadást tartott Számadó Emese, a Klapka György Múzeum igazgatónője, és Hubert Erzsébet, a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. Megtudtuk, hogy ma már a hagyományos mesterséget senki nem viszi tovább városunkban, de élnek még olyan cipészmesterek, akik a régi technikákat használják.
A művelődési ház előterében cipőtörténeti kiállítás nyílt, illetve találtak bemutatkozott egy kizárólag bőrcipőket értékesítő helyi cég. A vasárnapi zárónapon a gyakorlati foglalkozásoké volt a főszerep.
- Ellátogatott hozzánk Bonyhádról Fenyvesi mester, aki egy régi cipészdinasztia tagja. Számos relikviát hozott magával. Megcsodálhattuk Horváth Tibor bőrműves népi iparművész, a Népművészet Mesterének csodaszép díjnyertes ékszereit és táskáit, szintén a vendégünk volt a nemesnádudvari kézműves iskola oktatója, Terényi György bőrműves iparművész, míg Kovács Attila többszörös Európa-díjas cipész, népi iparművész azt mutatta be, hogyan zajlik a lábbeli készítés folyamata – tette hozzá Nyikus Anna.
A népművészet hetén nyílt meg a Klapka György Múzeumban, a „Cipőnek meg kell lenni, Komáromba el kell menni” címet viselő kiállítás, melyet Perger Gyula néprajzkutató, a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatója ajánlott a látogatók figyelmébe.