Amióta létezik politika, azóta létezik hadsereg és amióta hadsereg létezik, azóta politika is. A kettő szervesen összefügg, egymástól elválaszthatatlan. A hadsereg és politika az 1848/49-es szabadságharcban volt a témája a 24. történész találkozónak.

- Clausewitz óta tudjuk, hogy a háború a politika folytatása. A politika kijelöli a célokat, a hadsereg pedig végrehajtja. Amennyiben a politika úgy érzi, hogy a hadsereg nem elég hatékony, akkor beleszól a működésébe - mondta el Kiss Vendel a Tatabányai Múzeum történésze. Ez fordítva is igaznak bizonyult, hiszen a hadsereg sikerei visszahatottak a politikára. Jó példája ennek a függetlenségi nyilatkozat megszületése.

A hadsereg és a politika viszonyának leglátványosabb része, amikor a politikai és a hadi vezetők szembekerülnek egymással.

- A szabadságharc során is számos ilyen esettel találkozunk, gondoljunk csak Kossuth és Görgei ellentétére. Ez a felsőbb szintektől a kisebb szintekig jellemző volt, és ami megtörtént országos szinten, az lejátszódott Komáromban is. A kormánybiztosok gyakran konfrontálódtak a helyi katonai vezetéssel. Komárom esetében Puky Miklós kormánybiztos volt a legtöbbet konfrontálódott személy - tette hozzá Kiss Vendel.

Nem ment ritkaságszámba az sem, hogy a katonai vezetők politikai babérokra törtek és magukhoz ragadták az irányítást. Erről szólt Bona Gábor előadása, aki Mack József tüzértiszt komáromi ténykedéséről beszélt a hallgatóságnak. A tüzérparancsnok kezdetben álkatonai híreket jelentetett meg a Komáromi Értesítőben.

- Nem is azzal volt a baj, hogy álhíreket közöl, hanem az, hogy ezek erőteljesen köztársaságpárti és Habsburg ellenes írások voltak. Mack bekerült a várvédelmi tanácsba, ahol nyíltan politizált, mindenbe beleszólt. Ez természetesen nem tetszett a tiszti karnak - hangzott el Bona Gábor történész előadásában. Olyannyira nem, hogy Mack a felsőbb körökben sok ellenséget szerzett, árulással vádolták, majd 1849 márciusában lezárták. Augusztusban szabadult, de nem hagyta el a várat, hanem részt vett a Klapka elleni összeesküvésben, ez meghiúsult. A szabadságharc leverése után Kossuth után ment Törökországba, ahol közösen dolgozták ki egy újabb felkelés tervét, ez szintén nem járt sikerrel. A tüzérparancsnok Amerikában halt meg.

A hadsereg és a politika összefonódása mellett egyéb téma is előkerült a konferencián, mégpedig Görgei Artúr 1849. július 2-án Herkálypusztánál szerzett fejsérülése. Erről Ócsai Antal aneszteziológus tartott előadást. Görgei sérülését egy felrobbanó gránát szilánkja okozta, ami 12 cm hosszan felszakította fejbőrét, és több ponton átszakította koponyacsontját. Az orvosok sokáig tanácstalanok voltak a kezelést illetően, a tábornok napokig élet-halál közt lebegett, ám a sebesülést követő 9. napon Görgei három hadtesttel, mintegy 25.000 honvéddel elindult Komáromból Arad felé. A sebesülést követő 13. napon bevette Vácot, kiverve onnan az orosz előőrsöket és három nappal hamarabb ért Aradra mint az orosz hadsereg. Világos után még 67 évet élt visszavonultan. 1916. május 21-én halt meg Budapesten.