2015. 04. 13.
A deportáltakra emlékeztünk
Dr. Molnár Attila polgármester előterjesztésére, és a Kecskés László emléktársaság kezdeményezésére a Magyar Országgyűlés 2012-ben április 12-ét a felvidéki kitelepítések emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon indultak el az első vagonok a Felvidékről.
A Benes-dekrétumok 100 ezer magyart kényszerítettek szülőföldjének elhagyására a kollektív bűnösség elvére hivatkozva. A Kecskés László Társaság évek óta szervezi a Felvidékről kitelepítettek és deportáltak országos találkozóját. A Monostori erődben rendezett megemlékezésnek idén dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt a fővédnöke.
A Házelnök köszöntő beszédében elmondta: a szülőföldtől való megfosztás az élettől való megfosztás bűnével egyenlő, s mivel a dekrétumok még mindig élnek, ez a 20. százai tragédia a 21. században is valós veszélyt rejt magában.
- Csehország és Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozásával a kollektív bűnösség az európai jogrend része lett. Ha a kollektív bűnösség szelleme kiszabadul a palackból, az Európa összeomlásához vezet. Ezek a dekrétumok nem csak a józan ész, de a keresztény erkölcs ellen valók. Szlovákia és Magyarország viszonyát javítaná, a bizalmat erősítené, ha a Benes dekrétumokat eltörölnék, illetve ha Szlovákia másképp állna az állampolgárság kérdéséhez - mondta dr. Kövér László, aki hozzátette, hogy a Kárpát-medencében még ma is sokan kénytelenek megtapasztalni milyen az, ha az embert idegenként kezelik a saját szülőföldjén.
- Komárom tisztelettel adózik azon családoknak, amelyek állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, a szülőföldjüktől egy kézipoggyásszal elűzve kemény akarással otthont teremtettek maguknak – fogalmazott dr. Molnár Attila polgármester, majd hozzátette, az átélt és megélt sorsokon változtatni nem lehet, de emlékezni és emlékeztetni kötelességünk!
Az országos találkozóra ezúttal is meghívást kapott két vendégtelepülés, Deáki és Bonyhád mutatkozott be Komáromban. Deákit 1001-től jegyzik a krónikák, ez a település az egyik legrégibb nyelvemlékünk, a Halotti beszéd otthona. Bonyhádon kelta kori leletek is találhatóak, itt békességben megfértek egymás mellett a magyarok, a rácok és a németek. A két település kultúrműsorral készült.
A találkozó kapcsán vetélkedőre is sor került, melyen 10 határon inneni és túli iskola vett részt.
- A versenykiírásra összesen 47 iskola jelentkezett, az országos döntőbe 10 csapat jutott be, köztük nyíregyháziak, budapestiek, és dunaszerdahelyiek - tudtuk meg Tóth Bertalannétól, a Kecskés László Társaság tagjától, aki hozzátette, sajnos az a tapasztalat, hogy a fiatalok az iskolai történelemórán az időhiány miatt ezzel a témával már nem tudnak foglalkozni. A Társaság ezért is tartja fontosnak az országos vetélkedő meghirdetését. A megmérettetésen a diákoknak több feladaton keresztül kellett tudásukról számot adni. Az országos verseny díjait szintén a találkozón adták át. Idén az első az észak-komáromi Selye János Gimnázium lett. A második helyet a dunaszerdahelyiek, míg a harmadikat a budapestiek szerezték meg.
Ezzel kapcsolatban Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár elmondta, sokszor volt rá példa, hogy a történelemtankönyvek és a tanárok meghamisították a tényeket, elhallgatták az igazságot. Velük szemben azonban mindig ott állt a családi, a közösségi emlékezet. Az államtitkár véleménye szerint a mi kötelességünk, hogy a történelmi és a nemzeti emlékezetet közelítsük, kiküszöbölve ezzel az önidentitás elvesztésének veszélyét.
A verseny zsűrijének elnöke Vadkerti Katalin professzor asszony volt, aki a megmérettetés kapcsán párhuzamot vont 1947 és a jelen között.
- Mondhatjuk, hogy a kitelepítés, a lakosságcsere régen volt, azonban az akkor kapott sebek soha nem gyógyulnak. Az azt elszenvedők többsége már nincs köztünk, de az átélt borzalmakat átörökítették az utódaikba. Szlovákia magyarlakta vidékei olyanok, mint az ország keleti területei. Nincsenek fejlesztések, kevés pénz jut az oktatásra és a nevelésre - vélekedett Vadkerti Katalin.
A díjátadót követően került sor a koszorúzásra. A jelenlévők az erőd külső falán elhelyezett, Nagy János szobrászművész által készített dombormű előtt helyezték el a megemlékezés virágait.
Galéria: A deportáltakra emlékeztünk
