2015. 03. 16.
Tisztelet a bátraknak!

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hazánk történetének egyik meghatározó eseménye, identitásunk alapköve. Része volt az európai forradalmi hullámnak, de egyedüliként jutott el a sikeres katonai ellenállásig. Hatása a mai napig érezhető.

A márciusi megemlékezés idén is Szőnyben, a Petőfi Sándor Művelődési Házban kezdődött, ahol a Bozsik iskola diákjai adtak műsort, felidézve a március 15-ei eseményeket, a katonai tényeket és a szabadságharc leverésének következményeit. A jelenlévők ezt követően átvonultak a Hősök terére, ahol dr. Ferencz Péter, a Selye János Kórház főigazgatója mondott ünnepi beszédet.

- Szinte csodával határos módon a pesti forradalom vértelenül zajlott! Az események azonban pár hónapon belül háborús konfliktussá váltak. Kezdetben a magyar hadsereg sikert sikerre halmozott, a tavaszi hadjárat eseményeire szívesen és büszkén emlékezünk. Az 1848. évi áprilisi Függetlenségi Nyilatkozat kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Sajnos a nyilatkozat az európai diplomáciában nem használt a magyar szabadság ügyének, hiszen sem a francia, sem az angol politikusok nem akarták a Monarchia szétesését, ez az orosz cárnak jogalapot teremtett a beavatkozásra.

A magyar történelmet ismerők számára kézenfekvő az asszociáció Trianonra, és az 1956-os forradalomra. 1849. júniusában betört az országba az orosz Paszkievics herceg 200 ezer fős serege. Ezzel a szabadságharc sorsa megpecsételődött - mondta dr. Ferencz Péter.

Az ünnepség végén az egybegyűltek megkoszorúzták a Hősök terén álló kopjafát.

A megemlékezés a komáromi Kopjafás emlékparkban folytatódott, ahol beszédet mondott Koltay Gábor filmrendező, Magyarország érdemes művésze, városunk díszpolgára.

- Széchenyit és Kossuthot szívesen állítja szembe egymással a közvélemény, pedig mindkettejükre egyszerre volt szüksége hazánknak, kiegészítették egymást. Nem azt keresték, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt minket. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a nemzet érett fővel, következetes fellépéssel, békés úton ért céljához. A szabadságharcot nem mi kezdtük, a császár küldte ránk bérenceit, 1848 őszétől saját hadseregét, majd pedig az orosz cár katonáit, ígéretét megszegve, jóhiszeműségünkkel visszaélve.

Ebben a városban, ezen az ünnepen, minden alkalommal illik megemlékezni a császári tisztből lett honvéd tábornokról, Klapka Györgyről. Komáromot, ezt a kivételes jelentőségű erődvárost a világosi fegyverletétel után még hat hétig védte, és csak a szabad elvonulás feltételével adta fel. Minden alkalommal illik feltenni a kérdést: van-e a forradalom történéseinek máig érvényes tanulsága, amelyet ma is hasznosítani kellene? A megváltozott politikai-társadalmi körülmények közepette vajon megértjük-e mindezt, amit eleink akkor megfogalmaztak?

Ma nincs az a nemzeti sorskérdés, amelyben egyetértenénk, ezért kell felelősen emlékezni az egykori történelmi szereplőkre, ismert személyekre és a nép legegyszerűbb, de hazájukhoz életük árán is hűséges fiaira, akik képesek voltak az összefogásra, az együttes cselekvésre. Tisztelet és becsület máig ható példájukért! Rájuk emlékezve idézzük fel közös óhajukat, amelyet a 12 pont elején nyilvánítottak ki: "Legyen béke, szabadság és egyetértés" - hangzottak Koltay Gábor szavai.

Ezt követően az Alapy Gáspár Középiskola és az észak-komáromi műszaki iskola diákjai adtak ünnepi műsort, amiben közreműködött a Duna Népdalkör és a Garabonciás Néptáncegyüttes. Az ünnepség végén a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Galéria: Tisztelet a bátraknak