2014. 11. 03.
Ezt a hazát elvesztettem
A fenti mottóval nyílt meg a Klapka György Múzeum új időszaki kiállítása, amely a holokauszt 70. évfordulójára emlékezik. A tárlat az 1944-es Komáromot tárja elénk. A városban és Komárom vármegyében élő zsidóság történetét nemcsak fotókon és dokumentumokon, de élettörténeteken keresztül is megismerhetik a látogatók.
- A Monostori erőd a környék gyűjtőtábora volt, a Csillag erődben a zsidók mellett cigányok és politikai foglyok is raboskodtak, az Igmándi erődben gyűjtötték össze a munkaszolgálatosakat. 70 évvel ezelőtt, október 17-én tartóztatták le Alapy Gáspárt, Komárom polgármesterét. Ezzel a kiállítással rá is emlékezünk. Szeretnénk bemutatni a nem zsidó emberek érzéseit, gondolatait, felkutatni a zsidó mentőket és a segítőket – mondta a megnyitón a múzeum igazgatónője, Számadó Emese.
– Komárom az erődök városa, de 1944-ben nem a hazaszeretet és a dicsőség városa volt, hanem a megaláztatások és az elállatiasodás szimbóluma. A mi történelmünk sajnos olyan, hogy mindnyájunkat tereltek vagonokba, de mi is tereltünk másokat. Ha ezt elhallgatjuk, akkor féloldalas lesz a múltunk – hangzott el dr. Simon Attila történész beszédében.
Deutsch Lajosné Abramovics Éva Csépen született 1927-ben. Édesanyjával, nagyanyjával, húgával és nagynénjével került a kisbéri gettóba, majd onnan a Monostori erődbe. Június 17-én bevagonírozták őket, majd néhány nap múlva megérkeztek Auschwiztba. Egyből Mengele elé kerültek. 80 éves nagymamáját és 13 éves húgát a gázkamrába vitték, hármójukat pedig munkára Birkenauba. Leborotválták a hajukat, elvették a ruhájukat. Fűből készült zöldfőzeléket, kávé gyanánt valamilyen fekete löttyöt és egy kevés kenyeret kaptak. Utat építettek és nádast csapoltak le Krakkó mellett. A láger május 9-én szabadult fel, mindhárman túlélték a borzalmakat és hazajöttek. Éva néni férjhez ment, született egy fia és két lány unokája. Jelenleg Budapesten él.
– Megkérdeztem anyámat, hogyan tud még hinni, amikor elveszítette a férjét, az anyját és a gyermekét. Azt válaszolta, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és nem tudhatjuk, mi mire volt jó. Mi azért éltük túl, hogy a magyar zsidó vallás fennmaradjon – tudtuk meg Éva nénitől.
Dr. Székely György professzort 20 évesen nem otthonról a családtagjaival, hanem egyetemistaként deportálták, ő Dachauba került. Az amerikaiak szabadították fel a tábort, Székely György túlélte, de több családtagját elveszítette.
– A sors fintora, hogy nem is vagyok teljesen zsidó, egy három nemzedékkel korábbi vegyes házasságból származom – mondta a professzor.
A kiállításon egy kötetet is bemutattak, ami a tárlat anyagát tartalmazza, részletes interjúkkal a túlélőkkel és a segítőkkel.
