„Érett a mosolyuk. Szavuknak súlyt ad a tapasztalat. Sejtik már ők a szükségest, a fontosat. A jelentéktelent ismerik. Arcukon derű. Másképp látják az életet, mint aki fiatal. Amit tudnak, titok. Közölni nem érdemes. Senki nem fogadná el. Az életet minden ember maga járja végig.” (Mácz István: Örülj velem!)

A komáromi Szent István-templomban október 1-jén, amíg a felnőttek a rózsafüzért imádkozták, addig a templom előtt a Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda nagycsoportosai gyülekeztek. Az idősebb hívek már előre mosolyogtak. Tudták, hogy egyházközségünkben immár hagyománnyá vált - az idősek világnapján- a gyerekek ünnepi köszöntője. A templom megtelt, a szentmisét az idősek és a családok együtt imádkozták végig.

Az ünnepi pillanatot imákkal, énekekkel, versekkel tettük emlékezetessé. A megemlékezés osztatlan sikert aratott, melyet az önkéntelen taps mutatott. A padban ülők közül némelyeknek egy-egy könnycsepp is megcsillant a szemében, mikor a gyerekek által készített ajándékot a kezükbe vették.

Jó volt ezen az estén a Szent István-templomban lenni.

Dr. Pusztainé Kiss Eleonóra

„Mögöttük az évek, a betegségek, a veszélyek. Győzelmek és vereségek, megélt gyönyörű és keserű szerelmek. Arcuk mi-mindent takar s mutat! Ősz az életük és remény. Szemlélődnek. Nem sietnek. Hová, minek? Ők már tudják az élet értékeit.” (Mácz István: Örülj velem!)

Érték a gyermek, aki köszönteni jött. Érték a szép korú ember, akit köszöntöttek.

Október 2-án a komáromi Idősek Napközi Otthonában jártunk. Szeretetet hoztunk, szeretettel vártak. Régóta ismerősök vagyunk. A csengő gyermekhangok a szíveket melengették. A fotók jól visszaadják az ovisok lelkesedését, és a fogadott nagypapák, nagymamák őszinte örömét. Ezután együtt énekelt idős és fiatal. Vidáman búcsúztunk.

Úton hazafelé ajándék cukorkák lapultak a zsebeinkben.

Farkasné Olajos Csilla
Nagyné Szekeres Zsuzsanna